2025. május 10.
Hallott már a „Nagy gőzmozdonyüldözésről”?

Hallott már a „Nagy gőzmozdonyüldözésről”?

Egy évszázaddal a nagy vonatrablás előtt, 1862. április 12-én az amerikai polgárháború apropójából pár északi gerilla úgy döntött, hogy elkötnek egy déli gőzmozdonyt és egy kicsit rontanak a Konföderáció vasúti lefedettségének arányán.

A polgárháború nyugati hadszínterén távolról sem ment olyan jól a szekér a Konföderációnak, mint keleten, ahol hamarosan a legendás Lee tábornok fogja vezetni a déli csapatokat. 1862. április 6-án és 7-én a Tennessee állambeli Shilonál nagy vereséget szenvedtek az északi szövetségiektől, melynek következtében egyértelművé vált, hogy az állam nagy része északi ellenőrzés alá került és a helyi északi parancsnok, az egyébként polgári szakmája szerint csillagász Mitchel vezérőrnagy már a következő konföderációs nagyváros, Chattanooga bevételét tervezgette. Igen ám, de tervének kivitelezése komoly akadályokba ütközött. A várost övező vízi és domborzati természetes védelmi vonal a korszak haditechnikai színvonalán leküzdhetetlen problémát jelentett, így az egyetlen esély Chattanooga elfoglalására a kiéheztetés lett volna, azt meg úgy nehéz megvalósítani, hogy közben a déliek egyik legforgalmasabb vasútvonala épp oda fut be és úgy hordhatják az utánpótlást befelé, ahogyan csak nem szégyellik.

 

A mentő ötletet a déli születésű civil, mellékállásban északi kém James J. Andrews szállította. A terv annyiból állt, hogy Andrews és 23 fős civilekből és katonákból álló önkéntes csapata átszivárognak a konföderációs vonalakon, eljutnak az ellenséges területek szívét képező Georgiába, majd elkötik az első vonatot, amit találnak, és elviszik Chattanoogáig, közben akkora károkat okozva a déli infrastruktúrában (sínek, távíróvezetékek, váltók, hidak stb.) amekkorát csak bírnak.

 

Volt, aki átaludta az akciót

Az akció már eleve rosszul kezdődött, ugyanis a civil ruhában sunnyogó gerilláknak csak egy része tudott eljutni a megbeszélt georgiai találkozópontra, ugyanis volt, aki elaludt és kihagyta az egész bulit, illetve olyanok is akadtak, akiket időközben berántottak a déliek katonának. Életerős férfiak voltak és a Konföderáció seregének pont ilyen fiúkra volt szüksége. A sunnyogók pedig egészségesebbnek tartották, ha nem azzal hárítják el a megtiszteltetést, hogy kösz, srácok, de nem lehet, mivel északi partizánok vagyunk, úgyhogy kénytelenségből lázadónak szegődve meg kellett várniuk a megfelelő alkalmat a szökésre, ezzel természetesen lekésve a megbeszélt randevút.

1862. április 12-én az Atlantából Chattanoogába tartó vonat pihenőt tartott a georgiai Big Shanty (a mai Kennesaw) közelében. A korszakban a vonatokon még nem volt divat az étkezőkocsi és egyébként is gyakran meg kellett állni, hogy üzemanyagot (szenet) és vizet vételezzenek. Így az emberi és gépi feltöltéseket összekötötték, ameddig az utasok a Lacy Hotelben megreggeliztek, addig a személyzet beszerezte a Chattanoogáig elegendő szénutánpótlást. Itt léptek akcióba Andrewsék, akik azért is választották ezt az állomást, mert nem volt távírója, így a rablás híre is lassabban tudott csak terjedni.

 

Hajtányon eredt a nyomukba

A gerillák azonban nem számoltak a General – így hívták a mozdonyt – elhivatott kalauzával William Fullerrel, aki két vasutas kíséretében előbb gyalog, majd nem sokra rá hajtányon üldözőbe vette a rablókat. Ez ma már komikusnak tűnhet, ám érdemes figyelembe venni, hogy a nehéz terep miatt a vonat 24 km/h átlagsebességgel volt csak képes haladni, és időnként meg is kellett vele állni, hogy Andrewsék végrehajthassák szabotázsakcióikat. Így már egy elkötelezett üldözőnek, akár gyalog is jó esélye volt utolérni a menekülőket. Ráadásul Fuller időközben egy másik gőzmozdonyra is szert tett, és mivel a sínrombolás annyira nem sikerült jól, ezért nagyobb hatásfokkal tudta folytatni az üldözést.

 

Jajj a civileknek!

Végül mindössze 30 kilométerre Chattanoogától a Generalból kifogyott a szén és Andrewsnak és csapatának el kellett hagynia. Innentől már felgyorsultak az események és a vonatrablókat gyorsan kézre kerítették. A korszak hadijoga alapján az önkéntesek közül kiválogatták a civileket és viszonylag kevés cécót követően felkötötték őket, mint kémeket, így járt Andrews is, a katonáknak nagyobb mázlijuk volt, őket hadifoglyokként kezelték, és idővel kicserélték őket északiak fogságába esett konföderációs katonákkal.

Az akciót, bár kudarcba fulladt, mégis nagy elismeréssel fogadták északon, ennek bizonyítéka, hogy a benne részt vett katonák elsőként kapták meg az USA történetében a legmagasabb katonai kitüntetést, a Becsületérmet. A vonatrablást övező komikus jelenetek (hajtányos, illetve gyalogos üldözés) pedig a 20. század első felének egyik legismertebb és legnagyobb sikerű vígjátékának, a Buster Keaton féle Generálisnak váltak ihletőivé.

A képen a gerillaakció vége látható, mikor hátrahagyják a vonatot, forrás: Wikipédia

Megosztás

A wellness nem csak a punnyadásról szól

Hello Mozaik

A wellness nem csak a punnyadásról szól

  • 2025.04.26

Az életmódváltás szinte bármilyen életkorban elkezdhető. Szerencsére egyre többen ismerik fel annak jelentőségét, hogy rendszeres mozgással, edzéssel, kiegyensúlyozott étrenddel, megfelelő mennyiségű és minőségű pihenéssel hozzájárulhatunk testi és szellemi jólétünkhöz.

Tavaszi vitalizálás

Hello Mozaik

Tavaszi vitalizálás

  • 2025.04.2

A tavasz első napsugaraival nemcsak a természet ébredezik téli álmából, hanem az emberek gondolatai is a megújulás körül forognak. Jó lenne karcsúbbnak és energikusabbnak lenni, leküzdeni a tavaszi fáradtságot, feltölteni a szervezet vitaminraktárait. El lehet érni mindezt önsanyargatás és lemondás nélkül?